annyi rosszat teszek, nem tudom rendbe hozni a füstöt nézem ahogy szertefoszlik mint az álomképek, vágom állnom kéne mégis fekszek - hol az átok vége mikor rátok, nézek felszakadnak a sebek eltakarja a szemet a cigaretta füst mer’ zavarnak a terek, ezt érzem de átvészelem magamban a telet elpazarlom életem mikor szétcsúszok éjjel így megy túl sok éve, mer a boldogság egy sziget és csak úszok érte, de a lelkem fontos mégse ígérhetem, hogy soha nem lesz foltos